Évi kérdése: mi van most az asztalomon?
Mivel nagy rámolós, és kipakolós vagyok, igy csak egy nagyon kicsi asztalom van, megelőzvén a gondokat. Azon csak egy cérnás doboz fér el, 1-2 könyv, és egy virág. Viszont a táskám mindíg mellettem, abban van minden. Szóval ha mennem kell, csak fogom a táskám, és indulhatunk. Mindíg kész vagyok. Van egy vesszőkosaram is a lábamnál, szinte felesleges, csak a közelség miatt. Tele van újságokkal, és könyvekkel.
És a fotelem is elég nagy, mindíg csak egy kis hely jut nekem. Könyvek, rámák, cérnák a társaim.

Amszterdam továbbra sem tartozik a kedvenc helyeim közé, teljesen kiábrándultam belőle. Pedig szép volt az idő. De az egész városban terjeng a fű szaga, minden kávézónál, (be se mertem tenni a lábam egyikbe se) lepukkadt alakok mindenütt, és térdig ér a szemét. Az étteremben egy elhízott kutyának beillő macska sakkban tartott bennünket.
Egyébként Hollandia tetszett, és átmentünk Belgiumba, Antwerpenben és Brüsszelben voltunk, az nagyon tetszett eddig is, és most is. Összességében azért jó volt. Hazafelé egy régi ismerőssel, és új barátnőjével hozott össze a sors. Kicsit csodálkoztam, hol a feleség, és a gyerekek. Szerencsére nem kérdeztem meg. Egy kis körkép, a belga csokiboltok kirakatából: