2009. szeptember 28., hétfő

DÖBBENET





Hétvégén ez a kép fogadott bennünket egy hevesi kis faluban, az anyósom
és apósom sírjánál.
Megérteni, felfogni ezt nem lehet, 9 és 7 éve haltak meg, havonta viszünk virágot,
most halottak napjakor csak egy üres sírhant lesz, az egész síremlék a szeméttelepre
kerül, kívéve a gránit emléket, azt nem tudták szétverni. Azt télre a sírköves elviszi, tavasszal tudja már csak újra megcsinálni.
Hogy ez kinek okoz örömet, vagy miért tesz, az érthetetlen. Amig az ember a hírekben
hallja, megdöbben, nem érti. Amikor ő maga szembesül vele, szólni sem tud, és minden
érthetetlen, és persze tehetelen mindenki. Ne kelljen ilyennel szembesülnötök soha.

2009. szeptember 14., hétfő










Fura dolgok kerületek kia a keztem alól, ritkán készítek ilyesmit, mivel
a varrógéppel csak úgy ismerkedem, de nem nagyon akarjuk egymást megismerni.
Jánoska unokámnak, aki most kezdte az ovit, zsákot készítettem, meg rhatartót. Azt sajnos nem fotóztam, pedig az lett a jobb. Esernyő a jele.
Hímeztem egy szíves-madaras képet, láncöltés az egész, Graziano lenvászonra, ami annyira
kemény, hogy gyűszűt kellett hozzá használni a hegyes tűhöz is. A fonal Caron silk.
Nem tudom, mi lesz belőle, talán párma? De hogy miért forgatja el a képet ez a vacak, azt nem értem. Sokat feltöltés sem sikeres.
A harmadik pedig egy régi vágyam. A postára a csomagokat nagy zöld táskában, (tesco) hordtam, ami nem valami esztétikus látvány, üresen pedig még rondább. A függönyös bolt maradékos turijában vettem a jó erős vásznat, abból lett aztán az új postára járó táskám. Viszafelé pedig megpakoltam az ABC-ben. Kiállta a próbát, bár ez még nagyon kezdő darab. Még egy nagyobbra is szükségem lesz, néha szerencsére ez kicsi!