2010. január 6., szerda

Ma (is) sütöttem kenyeret, LIMARA  nagyszerű receptje alapján.
Már tegnap előkéstültem, bekevertem dagasztottam, kelesztettem az öreg tésztának valót.
Reggel gyönyörködtem benne. Aztán délután nekiálltam. A megkelt tészta nagyon-nagyon finom selymes tapintású, lágy és rugalmas volt. Gyakran sütök kenyeret, vagy kiflit, zsemlét, de ez egészen más lett. Aztán a kacsasütőben szépen "belenőtt", majd sok figyelem mellett 55 perc alatt készre sült. Hideg vizes kézzel simogattam, majd tátott szájjal figyeltük, milyen szép. Perszetudom, ez még nem a tökéletes, de elsőnek nekem szép. Ha csak egyetlen élelmiszert vihetnék magammal egy lakatlan szigetre, az a kenyér lenne. Gyerek korom óta a legkedvesebb ételem. Ezért ez a csodálat.
Amikor megszegtem, csodás selymes, puha belsőt rejtett. Csak úgy magában elfogyott a fele.
A gyererek ma már megettek egyet, ami tegnap sült, egyszerűen kenyérsütő gépben, de még ezt is nagy élvezettel eszegették. Próbáljátok ki, megéri!


2 megjegyzés:

dékata írta...

A kacsasütő pompás ötlet köszönöm!

Mammka írta...

Nyami!Hú,de guszta!!!Éhes vagyok!!!!!:)
Én cseréptálban szoktam sütni,kacsasütőben még nem próbáltam.Limara egyik nap a jénai tálban sütött.