2008. szeptember 21., vasárnap


Antoine de Saint-Exupéry:

Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában, idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a
váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell
mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága
és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg
nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk
semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!


Egy kedves ismerős küdte ma, pedig nem is tudta, mennyire szükség volt rá!


5 megjegyzés:

Anita írta...

Kedves Zsuzsa!

Véletlenek márpedig nincsenek, tudni lehet, hogy nem tudta, de hogy érezte, az biztos! :-))) Mindig mindennek megvan a maga ideje és maga jelentőssége, de ezt biztosan tudod már.

Ha még nem olvastad, szeretném figyelmedbe ajánlani a Mennyei prófécia c. könyvet, mert a bejegyzéseid alapján úgy látom, hogy nagyon tetszene neked! :-) Rengeteg energia rejtőzik a könyvben, szinte falja az ember a betűit és akármilyen fáradt voltam a munka után, ezt mindig volt erőm olvasni a vonaton.
Eljutott már hozzám mindkét folytatása is, csak még azért nem kedztem bele, mert tudom, hogy nem tudnám letenni és rengeteg hímzenivalót gyűjtöttem össze, tehát pihennek még egy picit, de aztán nem menekülnek és én sem. :-)

Szép napot kívánok neked!
Anita

Anita írta...

Még azt szerettem volna írni, eszembe jutott itt nézelődés közben, hogy örülök, hogy megosztod a blogoddal ezeket a gondolatokat, mert sokszor nekem is erőt adnak ezek a sorok. És mivel mérhetetlenül sok szeretet van benned, tudnod kell, hogy bármire képes vagy, csak hinned kell benne. :-) Sokszor tudja ez ember az ilyesmit magától is, csak kell valami vagy valaki, aki rávilágít, hogy valóban így van.

Sajnálom, hogy nem jutottam el a boltotokba, mert biztosan rengeteg szépeséget lehet ott találni, de ha egyszer vége van, akkor le kell zárni és újat kezdeni, mert valami másnak jött el az ideje (ahogyan te is írtad). Ehhez kapcsolódik a kedvenc idézetem Walt Diesney-től: "Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk a nyomába eredni." Ezzel zárom is a mondókámat, mert már így is elég sokat írtam. :-)

Anita

zsuzsa írta...

köszönöm soraid! Zsuzsa

mammka írta...

Olyan sok erőt ad ez az ima! Jó volt újra olvasni!!!

pjutko írta...

Ahogy időm lesz, lemásolom magamnak. Köszi Zsuzsa! Jó volt ezt a fohászt is olvasni és jó volt Anita szavait is olvasni.