Szerencsésen hazaértünk. Mind kettőnknek nagyon szép élményt jelentett a dévai kinntartózkodás, nem megrázó, feltöltő volt. Augusztusban készülünk vissza Kovásznára.
A gyerekek nyitottak, kedvesek, érdeklődőek, és boldogok voltak. A körülmények Déván jók, közel vannak, sokan látogatják őket, mindenki odáig megy, a távolabbi otthonoktól ezért sokkal jobb helyzetben vannak. Tisztaság, rend, és szeretet volt a jellemző. a több mint 200 gyerek közül jelenleg 75 volt ott, a többit szünidőre elviszik a családjukhoz, szüleikhez, nagyszülőkhöz, rokonokhoz. Fontosnak tartják, hogy a gyerek kötődjön valahová, akit csak lehet visszahelyeznek ilyenkor a családba. A legrosszabb körülmények közül kimentett gyerekek maradnak ilyenkor. Nekik nincs alkalmas rokon, hely ahová mehetnének. Az egészen pici 2-3 évestől 21 évesig vannak az otthonban.
2 tömbházban, 20 lakásban élnek, családot alkotva. A nevelők házaspárok, vagy egyedülálló nők. Rendezett, tiszta lakások, óvoda, iskola van a gyerekeknek. Szívesen beszélgettek, örömmel meséltek az iskoláról, büszkék az eredményeikre. Negyedik osztályban már földrajzot, történelmet, angolt is tanulnak. Van iskolaelőkészítő csoport az óvodában.
A gyerekek ellátására kevés, nagyon kevés jut, napi 1 euró gyerekenként.
A távolabbi otthonok helyzete nehezebb. Hatalmas szeretettel vették körbe Csaba testvért, Böjte Csabát a gyerekek. Mindig csüngött rajta 2-3 gyerek, átfogták a vállát, derekát, szinte csak igy láttam közlekedni, 2-3 gyerekkel átölelkezve.
De az igazgatót, Karda Robit, és a nevelőket is nagyon szeretik a gyerekek, és viszont. Féltik, óvják őket.
Kedvesen vendégül láttak minket, a vendégházban kaptunk egy szobát Lackóval. Szerény, de tiszta, kényelmes helyünk volt. Feltöltődve, szép élményekkel gazdagodva jöttünk haza, és persze formálódnak a további tervek, a lehetőségeket keresem a támogatásra.