Gyűjteményem sokadik darabja igen nagy megbecsülésnek örvend, rögtön új ruhát kapott!
Az összes többinek van összesen 1!
A héten igen el voltam a dolgaimmal, alig böködtem!
Aztán tegnap előtt este gondoltam egyet, és nagy fába vágtam a fejszémet. Beletörött...
Két dolgot mindíg tudtam magamról, de gondoltam, megdöntöm a mítoszt!
Először: én nem szeretek, és nem tudok sok színnel dolgozni. Másodszor: nálam a határ a 32 count. A fölött vaksi vagyok.
Elővettem a szekrényben fekvő Nimue Archivest, egy zacskó DMC, még hozzá egy pár fajta selyemszál, és 35 countos lenvászon. 2 óra latt kb 2 cm2. Ez voltam én, a mítosz döntögető. A megdöntés sikertelen volt, de sikeresen rádöbbentem, vagyok aki vagyok, maradok a samplereimnél, az amerikai primitiveknél, és az egy-két színű hardangernél. Egyszerű a lelkem, egyszerű a színvilágom, és hiába tetszik az is, az nem én vagyok, így tehetségem sincs hozzá.
Inkább szálakat vagdosok, húzgálok, számolok, de sajna szinekkel játszani nem tudok!

• Így gondoltam egyet, nem tudom volt-e már ilyen: licitre bocsájtom az Archivest!

Mindent elfogadok, kivéve a pénz!
Ha valaki pont ilyet szeretne, akkor a saját elfekvőjéből ajánlhat bármit! Mind ketten jól járhatunk! Nekem ez nem kell, már látni sem birom, a szemem meg borogathatom második napja! Gyűjtögetni meg csak a vásznakat és a szép cérnákat szeretem!
Még az utikönyveket és a térképeket is gyűjtöm, már szép könyvtáram van, a kézimunka könyvekből szintén.
Tehát, ha valakit érdekel, akkor várom a jelentkezését!

Közben mutatom az ollóm új ruháját! A zsinór kicsit laza lett...