2008. október 26., vasárnap
Bejegyezte: Zsuzsa dátum: 21:46
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
vagy valami hasonlók...
„Akik alkotnak valamit, azok boldogok; akik csak fogyasztanak, de semmit sem teremtenek, azok unatkoznak.”
William Ralph Inge
A kreativitás az a minőség, amit a cselekedeteidbe viszel. Ez egyfajta hozzáállás, egy belső megközelítés - egy más szemléletmód... Nem lehet mindenki festőművész - de nincs is erre szükség. Ha mindenki festő lenne, csúnya lenne a világ; nehéz lenne élni benne. És táncos sem lehet mindenki, arra sincs szükség. De mindenki lehet kreatív.
Bármit is csinálsz, ha azt örömmel, szeretettel csinálod, ha cselekedetedet nem pusztán gazdasági megfontolások vezérlik, akkor az kreatív lesz. Ha a cselekedeted képes valamiféle fejlődést elindítani benned, ha növekedni tudsz általa, akkor az spirituális, akkor az kreatív, akkor az isteni.
Minél kreatívabb vagy, annál közelebb kerülsz Istenhez. A világ összes vallása azt állítja, hogy Isten a teremtő. Én nem tudom, hogy ez így van-e vagy sem, egy dolgot viszont tudok: minél kreatívabb vagy, annál inkább istenivé válsz. Amikor a kreativitásod a tetőfokára ér, amikor az egész életed kreatívvá lesz, akkor Istenben élsz. Tehát minden bizonnyal ő a teremtő, mert mindig az alkotó emberek kerültek hozzá a legközelebb.
Szeresd, amit csinálsz. Légy meditatív, amíg csinálod - bármi legyen is az!
Osho
3 megjegyzés:
Zsuzsa olyan öröm számomra azt látni hogy aktívan a dévai gyerekek mellé álltál. Pár hete jártak Sopronban és nálunk is aludtak gyerekek , igaz csak egyetlen éjszakát töltöttek itt, de nagyon sokat jelentett az éjszakába nyúló beszélgetés. Tőlük tudom, hogy az adományokból már egyetemistákat is támogatnak. Fantasztikus azt látni, hogy az az emberi összefogásnak micsoda ereje van. A nálunk járt "gyerekek" már egyetemisták voltak .Könnyű elképzelni mi lett volna ezekből a gyerekekből ha nem érkezik időben a segítség. Csodálatos egyben megrázó élmény volt. NAgyon becsüllek azért amit értük teszel, tettél.
Köszönöm! Örülök, hogy találkoztál a dévais diákokkal!
Azt mondták nyáron, ott végzettek, hogy Erdélyben ám Dévai Gyereknek lenni, az rang, és tekintély! Csupa jóra tanítják őket, és nagyon szépen ösztönzik a jóra, a tanulásra!
:-D Bizony, tartásuk volt ezeknek a fiúknak. Gondolom tudod mire is gondolok.
Megjegyzés küldése